You are hereKelemen Lajos nyomdokain járunk

Kelemen Lajos nyomdokain járunk


Az 1950-es évek vége felé Kelemen Lajos már a legendák közé számított. Ő volt Erdély levéltárosa és történésze, akihez bármilyen múltra vonatkozó kérdéssel lehetett fordulni. Ha rögtön nem is tudott választ adni, de eligazított a források között, figyelmeztetett a tévedésekre. S a magukat a levéltári kutatómunkára szánó fiatalabb kartársainak állandó segítője, mestere lett. De nem csak a történészek közt terjedt legendája, hanem – legalább Kolozsvárt – ő közintézménynek is számított: ha vendég érkezett a városba, ha valamilyen rendezvény alakalmából kis csapat verődött össze, netán egy osztályfőnök felkérte, Kelemen Lajos télen-nyáron hajlandó volt városnéző körutat vezetni, temetőben kalauzolni. Nem csak száraz adatokat közölt ilyenkor, hanem anekdotákkal fűszerezte mondanivalóját, valósággal megelevenítette a helyszínen történteket.

Nagy tudása fél évszázadot meghaladó levéltári kutatómunkájára alapozott s kitűnő emlékezőtehetségére. A századelőtől az Egyetemi Könyvtár, majd az Erdélyi Múzeum- Egyesület levéltárának volt alkalmazottja, vezetője. Közben tíz évig tanított az Unitárius Kollégiumban is. Igazi otthonának azonban a levéltárat tekintette, ennek állományát vidéki kastélyok és udvarházak pusztulásra ítélt értékes iratgyűjteményeinek a megszerzésével lényegesen gyarapította. A begyűjtött okiratokat átnézve ismerte meg a jelentősebb erdélyi családok történetét, a kastélyok, műemléképületek múltját. A felbukkanó adatokat azután munkatársai, tanítványai rendelkezésére bocsájtotta, hogy azok saját dolgozataikban értékesíthessék azokat. A levéltári kutatómunkára ösztönözve iskolát teremtett maga körül. A múlt század második felében dolgozó jeles történészeink mind Kelemen Lajos szárnyai alól indultak. Nem egy közülük mesterénél is jelentősebb életművet alkotott.

Sokáig úgy tartották, hogy Kelemen Lajos keveset írt, inkább szóban adta át tudását. Az elmúlt évtizedekben négy tekintélyes kötetben jelentek meg összegyűjtött tanulmányai, cikkei. S a levéltárban még jó néhány kézirata vár kiadásra. Úgyhogy Kelemen Lajosnak tekintélyes életműve maradt ránk, még ha nagyobb összegezéseket nem is alkotott.

Tudományos munkásságát már életében nagyra értékelték. Az Akadémia kültagjául választotta, a kormányzó Corvin-lánccal tüntette ki. Hetvenedik és nyolcvanadik születésnapjára is tanítványai emlékkönyvvel tisztelték meg. Az Unitárius Egyház főgondnokai sorába iktatta.

Kevésbé ismert, hogy Kelemen Lajos nevéhez fűződik az erdélyi, s különösen a kolozsvári műemlékvédelem beindítása. Figyelemmel követte műemlékeink, épületeink sorsát, s ha azokon változások történtek, cikkben, kisebb tanulmányban figyelmeztetett, mutatott rá a káros beavatkozásra. A Házsongárdi temetőnek talán legjobb ismerője volt, az elpusztított síremlékek jó részét is fel tudta sorolni egy-egy séta alkalmával. A belváros házainak többségénél nemzedékekre visszamenően ismerte az egykori tulajdonosokat, azok anyagi viszonyait, rokonságát. De tudott az építészekről, szobrászművészekről, mesteremberekről is, akik egyik-másik palota felhúzásánál közreműködtek. Így természetszerűen az erdélyi műemlékvédők társasága 1990-es megalakulásakor Kelemen Lajost választotta névadójául.

Az egyre nehezebben mozgó idős tudóst a csontritkulással járó fájdalmak miatt 1961 januárjában utalták be az Ortopédiai Klinikára. Ott két éven át gondozták, enyhítették szenvedéseit. 1963 februárjában unokaöccse, Csomoss János lakásának egyik szobájában lelt otthonra. Itt, az Attila út 16. szám alatti házban (ahol most az útlevélosztály működik) érte a halál július 29-én, félszáz évvel ezelőtt. Az unitárius templomból helyezték örök nyugalomra rég elhunyt felesége és leánya mellé.

                                                                                    Gaal György

  • English
  • Magyar
  • Română

Virtuális séta

Támogatók

 

 

 

 

 

 

 

Primaria Cluj