You are here396–1 Egy műemlék-sír pusztulása

396–1 Egy műemlék-sír pusztulása


A Házsongárdi temetőben a 2012. február 7-én kelt és április 5-én közzétett miniszteri rendelettel 396 sírt nyilvánítottak műemlékké. Ez magában még csak a kezdet volt. Közel egy év kellett, amíg 2013. február 21-én a kolozsvári városi tanács elfogadta a temetők működésére vonatkozó új szabályzatot. Ennek 29. paragrafusa vonatkozik a műemléksírokra. Előírja azok jogi helyzetét, kezelését, megjelölését. Leszögezi, hogy a síron végrehajtott bármilyen munkálathoz előzetes engedély szükséges. A temetőirodának külön nyilvántartást kell vezetnie a műemlék sírokról.

A temetőiroda azonban gyakorlatilag nem foglalkozik a kérdéssel. Még közel sem azonosították a műemléksírokat, semmilyen jellel nem látták el őket. Véleményük szerint a sírok őrzése nem az ő feladatuk, hanem az őrző-védő szolgálaté, amely a Városháza keretében működik. A megjelölés is a polgármesteri hivatal dolga. Ők semmilyen felvilágosítással sem szolgálnak.  A műemlék iránt érdeklődő forduljon a Városházához. Majd, ha leltárral átadják nekik a műemléksírokat, akkor talán foglalkoznak velük. Máskülönben ez a temetőiroda nem csak foglalkozásköre miatt gyászos, hanem az ottani hangvétel, a hozzájuk fordulók kiszolgálása terén is elszomorító képet mutat. Egy iroda, ahol még nem volt rendszerváltás...

Így történhetett meg, hogy egyik műemlék-sírunkat az idén július–augusztusban szabályosan tönkre tették. A műemlék-jegyzéken a 299-es helyrajzi számot viselő CJ-IV-m.B. 07839088 jelzetű Ecsedi István-sírról van szó. Az 1850–1860-as években divatos négyzetes hasáb alakú közepes méretű oszlop ez, rajta egy igen kecses pelikános címer. Északi oldalán volt terjedelmes feliratszövege. Ennek csak első sorait lehetett kibetűzni, az idő vasfoga az alsó sorokat lemállasztotta. A felirat így kezdődött: „Itt nyugszik / B. Ecsedy István / városi hivatalnok / 1848/49-beli honvéd… / szül. 1832…”

A sír nem volt elhagyott, hiszen beton keretet öntettek a kő elé, halottak napján virágot helyeztek a sírra. Feltételezhetően a nyughely megváltója rendelte el a kő kivésését. Előbb B. Ecsedy István feliratát vésték le úgy, hogy a helyére majd egy márványtáblát illesszenek. Ekkor már figyelmeztettük a temetőirodát a rongálásról. (Ők állítólag szóltak az őrző-védő szolgálatot teljesítőknek.) Pár nappal később a pelikános címer alatt is kivéstek egy mély mezőt, bizonyára az új bérlő neve számára. Ez utáni tiltakozásunkat követően a temetőiroda lefényképeztette a sírt, s kifüggesztett rá egy nejlon irattartóba helyezett felszólítást: a munkálatokat végző jelentkezzék a temetőirodán. A megváltó kilétére vonatkozó bármilyen információt megtagadtak. Véleményük szerint csak a Városháza illetékes ebben az ügyben.

Tény, hogy a műemléksírok védelme máig sem biztosított. Amíg meg nem jelölik őket, bérlőjük sem tudhatja, hogy sírja különleges kategóriájú. A legtöbb bérlő úgy gondolja, hogy a sírját kénye-kedve szerint módosíthatja, feliratozhatja. Az őrző-védő szolgálat emberei már elég szép számmal cirkálnak a temetőben, de a lopások megelőzése a céljuk, nincs honnan tudják, melyik sír műemlék. Az új temetőszabályzatot pedig ki kéne függeszteni a temető bejáratához közel: legalább az érdeklődők olvashassák el.

Hogy a dolgok jól menjenek, új emberek és új szellem kellene a temetőirodába!

                                                                          Gaal György

Szabadság napilapban olvasható

  • English
  • Magyar
  • Română

Virtuális séta

Támogatók

 

 

 

 

 

 

 

Primaria Cluj